A festmény egy belső tájat idéz meg, ahol a csend és a mozgás finoman találkozik.

A zöld rétegek a megnyugvás és a természetesség érzetét hordozzák, míg a fehér sáv átmenetet jelez két állapot között, egy lélegzetvételnyi szünetet.

Az aranyló felületek emlékeket, feszültséget és értéket hordoznak: mindazt, ami még jelen van, de már nem uralkodik.

A kép a megérkezés előtti pillanatot ragadja meg, amikor a nyugalom már érezhető, de még nem teljes.