Nórával közös alkotás során egy 90 fokos fordulat hozta el a felszabadító perspektívaváltást, ahol a sötét tónusok és arany fények absztrakt tájjá, végül megkönnyebbüléssé értek össze.

A festmény felülnézetből idézi meg a forró kávét. Középpontjában a kávébab mint energiaközpont jelenik meg, ahonnan a hő és a mozgás szétárad. A meleg barna és arany tónusok az ébredést, az erőt és a kávé élő lüktetését fejezik ki.

A festmény egy belső téli állapotot jelenít meg. A hideg kékek és rétegzett fehérek a csendet, lelassulást és elmélyülést hordozzák. Nem helyet, hanem lelki teret ábrázol, ahol a világ elcsendesedik, és a figyelem befelé fordul.

A festmény egy belső tájat idéz, ahol a csend és a mozgás találkozik. A zöld nyugalmat sugall, a fehér sáv átmenetet jelez, az aranyló felületek emlékeket és értéket hordoznak, a nyugalom még érezhető, de nem teljes.

Arany és mélybarna tónusok: a külső keresés és belső csend párbeszéde. Az Xpatloop jótékonysági aukcióján debütált mű nem válaszokat ad, hanem kérdez. Az önismeret és az önazonosság vizuális lenyomata.

A határtalan öröm és mámor ihlette a képet: azt az érzést festettem meg, amikor szinte szétárad bennünk a boldogság. A vörös és arany forró, lüktető árnyalatai a szerelem, az ízek és az intenzív élmények életteli, túltöltött energiáját hozzák.

Élőben festett első képem, amelyben a Balaton emléke élt. A kék és zöld a víz mélységét és nyugalmát hozzák, a narancsos foltok, az emléket, a fehér részek pedig a víz felszínének finom, fényeit idézik meg.

A remény számomra az a vágyott jó, ami bizonytalanságban is jelen van, hittel és szeretettel kísérve. A képben az arany a beteljesülést, a zöld és türkiz az újrakezdést, a sárga a bizalmat, a fehér pedig a lehetőségek terét hordozza.