Arany és mélybarna tónusok: a külső keresés és belső csend párbeszéde. Az Xpatloop jótékonysági aukcióján debütált mű nem válaszokat ad, hanem kérdez. Az önismeret és az önazonosság vizuális lenyomata.

A határtalan öröm és mámor ihlette a képet: azt az érzést festettem meg, amikor szinte szétárad bennünk a boldogság. A vörös és arany forró, lüktető árnyalatai a szerelem, az ízek és az intenzív élmények életteli, túltöltött energiáját hozzák.

Élőben festett első képem, amelyben a Balaton emléke élt. A kék és zöld a víz mélységét és nyugalmát hozzák, a narancsos foltok, az emléket, a fehér részek pedig a víz felszínének finom, fényeit idézik meg.

A remény számomra az a vágyott jó, ami bizonytalanságban is jelen van, hittel és szeretettel kísérve. A képben az arany a beteljesülést, a zöld és türkiz az újrakezdést, a sárga a bizalmat, a fehér pedig a lehetőségek terét hordozza.

A szeretet számomra az élet, áramló energia, fény és jelenlét. Az arany a Nap ereje, a fehér a tisztaság, a bronz a melegség. A középen lévő kör a teljességet jelképezi. A kép maga a szeretet, határtalan és mégis ölelő.

A kép egy belső vízesés, ahol a hála úgy árad, tisztít és éltet, mint a víz. A leomló ecsetnyomok a lélekből fakadó köszönetet jelképezik. A középen megbúvó „Köszönöm” a csendes, mély hála állandó jelenlétére emlékeztet.

Ez a festmény a csendből született: zöld és arany árnyalatokban az egyensúlyt, a jelenlétet és a belső nyugalmat ragadja meg. Nem cél, csak érzés, emlékeztető arra, hogy mindig visszatérhetünk ehhez a békéhez.

Ez a festmény az én belső világom: a düh, a feszültség és az intenzív érzelmek színek formájában törnek elő. Megélem, kiengedem őket, majd elengedem. Sokszínű, változó és tele energiával, ez vagyok én a vásznon.