Ez a festmény csendből született. Nem volt bennem szándék, csak egy érzés. Leültem, halk meditációs zene szólt, és hagytam, hogy vigyen.

Szép lassan, vízszintesen húztam az ecsetet, mintha lélegeznék vele. Semmit nem akartam elérni vagy megmutatni. Csak jelen lenni.

A zöld és az arany nekem az egyensúlyt jelentik. Azt a finom, nehezen megfogható állapotot, amikor minden elcsendesül benned. Nincsenek gondolatok, nincs akarat. Csak vagy. Élsz. Érzel és szeretsz.

Ez a kép ezt az állapotot őrzi. Egy emlékeztető arra, hogy ott van bennünk ez a hely. Hogy vissza lehet térni ide bármikor.