Ez egy régebbi képem, egy belső vízesésként született meg bennem.

A hála itt olyan, mint a víz, árad, megtisztít, és életet ad. Ahogy a színek egymásba folynak, és az ecsetnyomok leomlanak, így szimbolizálják a lélekből kiáradó köszönetet mindazért, ami volt, van és lesz.

A kép közepén megbúvó „Köszönöm” emlékeztet arra, hogy a hála nem mindig hangos, néha csak csendesen, de mélyen árad bennünk, mint egy belső forrás.