Valahogy sokat gondolok a reményre. Arra az érzésre, ami akkor is ott van, amikor még semmi biztos, csak a vágy, hogy valami jó megtörténjen. Nekem ehhez mindig társul a hitem… meg a szeretetem is.

Ez a kép ennek az érzésnek a lenyomata lett.

Az arany a beteljesülés melege, a zöld és türkiz az újrakezdés frissessége, a sárga pedig nekem a bizalmat hozza. A fehér részekben ott van a tér, ahol bármi lehet, ahol valami új elindulhat.

Egyszerűen éreztem, hogy ezt meg kell festenem, és volt egy beszélgetős festő partnerem is, akivel együtt választottuk ki a festmény témáját. Sosem felejtem. Köszönöm, hogy vagy, Remény.