Ez a festmény egy belső téli tájat idéz meg. A hideg kékek és a fehér, rétegzett felületek a csendet, a lelassulást és az elmélyülést jelképezik.

Nem egy konkrét helyet ábrázol, hanem egy állapotot: amikor a világ halkabbá válik, és teret ad a befelé figyelésnek.